Ma reggel, miközben a vékony felhők mögül a bágyadt tavaszi nap betekintett az ablakon és a rádióból kiözönlő hírek igyekeztek az álom és az ébrenlét vékony vonaláról az utóbbi felé terelni, hirtelen előtört a bennem rejtőző felismerés, reggel van, ébreszteni kell a családot. Lassan kibotorkáltam a konyhába, egy közepes méretű harckocsi csendességével sikerült feltennem a kávét. Ezután beosontam gyermekeimhez és közöltem velük a jó hírt, miszerint reggel van és mehetnek az iskolába, majd ugyanezt a feleségemmel is. Így 2 percen belül sikerült elérnem, hogy máris hárman utáltak. Rövid reggeli, sok morgással, csak a szokásos hétköznap.
Lassan leültem egy nagy bögre gőzölgő teával a kezemben, hogy átolvassam a reggeli híreket és igyekezzek végre állást találni magamnak. Az első tizenöt hír átolvasása meggyőzött arról, hogy a hatalmon lévők nem tudnak jól kommunikálni, de azt hiszik, hogy megy nekik. A mostani ellenzék még annyira sem tud. A sajtó pedig a szörnyű és a nevetséges szint között ingázik a tájékoztatás igen széles palettáján.
A mai nap slágertémája Gyöngyöspata, véleményem szerint a hazai közállapotok esszenciája ami ott történik. Azt hittem, hogy a szocik belügyi tevékenysége nehezen múlható alul, de most Pintér szaktárs és kollégái olyan töketlenségről tesznek tanúságot, amit nem hittem volna róluk A kormányzati kommunikáció a gyurcsányi érát idézi, miközben a névadó önmaga paródiáját adja elő, amit Mesterházy még meg is kontráz. Hiába na, a bohóctréfa is jobb párosan. A Jobbik és az LMP már majdnem olyan mélyen van, mint az előző kettő. Az egésznek olyan hatása van, mint egy sok gyerekes családban az a kérdés, hogy ki törte össze a mama kedvenc porcelán bögréjét. Mindenki a másikra mutogat. Csakhogy itt közös a felelősség, míg ott mindenki tudja, hogy Pistike volt a tettes.
Nem tudom, hogy mi lehet a megoldás, de egy társadalmi csoport integrációja nem egyszerű feladat és bizony tisztelt liberális olvasók, kényszerítő eszközöket is kell alkalmazni ahhoz, hogy a folyamat sikeres legyen. Egy feszültségekkel teli társadalomban a különbözőség, a megszokottól való eltérés még inkább fokozza a gyűlölet faktort. És igen, egy nagyszámú társadalmi csoport folyamatos és nem megfelelő módú pozitív diszkriminációja igenis negatív érzelmeket szül a társadalom nagyobbik, ennek a terhét viselő részében.
Anyai nagybátyám mondta nekem gyerekkoromban, hogy segíteni csak annak érdemes, aki maga is előre akar jutni, több akar lenni, aki ezeket nem akarja, az bizony élősködik a segítőn,de aki gátolja a lemaradt előrejutását, az is bűnt követ el. Egy biztos, szlogenekkel és egymásra mutogatással, erőszakkal nem lehet megoldani ezt kérdéskört.
Kérdés, hogy meg akarja-e egyáltalán valaki oldani? A mindenkori kormányzatnak általában jól jön az ilyesmi, mert nem a megszigorító csomagokra, politikai baklövésekre figyel a nép, az ellenzék kellőképp fel tud háborodni, a cigány vezetők ismét pénzt tudnak kicsikarni innen-onnan, a maradék meg nyugodtan ölje egymást halomra.
A tea elfogyott, megyek állást keresni.
Szebb napot mindenkinek!